2007 Szeptemberének tanulságai

Tanulságos hónap volt, mely elmúlt. Ez a kijelentés több tekintetben is igaz.

Tanulságos volt a visszatartó erők kapcsán.

Mert még többekről kiderült, hogy nem valók közénk. A Gondafélék bizonyították, hogy gyengék, erélytelenek, megalkuvók. Sőt, talán nem „pusztán ennyiről” van szó, meglehet egyenesen árulók!

Ezek az erélytelen önjelölt szónokok vették a bátorságot, hogy kisajátítsák maguknak a színpadokat, s ott elrebegjék lejárt szólamaikat a hatalom békés, alkotmányos, meg törvényes, meg egyéb bla-bla megdöntéséről. Olyan szólamokkal hozakodtak elő, melyek már tavaly ősszel is fékezni akarták a jogos népharagot. Ellehetetlenítés mindez, a tenni akaró emberek ellehetetlenítése, demoralizálása, a harci kedv megtörése.

Hová vezetett a viszonylag békés út üresfejűek?

Mégis hová? A válasz itt van a mindennapokban, az orrunk előtt, mert ugyanazon hatalmi elit gazságai alatt nyög az ország és a nép. Nem történt semmi pozitív változás ebben a tekintetben, s ilyen szólamok hatására soha nem is fog, ez már bebizonyosodott.

Mikor a szónokok még az egyébként teljességgel nevetséges Y-Terv kapcsán is azt sulykolták a jelenlévőkre, hogy nem vagytok képesek rá, gyengék vagytok, felesleges az egész, akkor nem egyszerűen hibákat követtek el. Nevetséges volt a terv, igen, mert nem lehetett sok hatása, de bizonyíthatott volna egy összefogást, az összetartás gyengítése helyett erősítette volna azt.

Ti, kik felszólaltatok mégis inkább romboltátok az összetartást, s az emberek hitét. Ez megbocsáthatatlan egy olyan időben mikor az embereknek hit kell és határozott vezérelvek a folyamatos bizonytalansággal, demoralizálással és a nemzeti értékek tudatos rombolásával szemben. Ilyenekkel, mint ti nem szabad közösséget vállalni, mert több kárt okoztok, mint amit használhatnátok, sőt, még több kárt, mint a hatalom!

Megvannak a céljaink, nekünk igaz radikális magyaroknak, s ezek nem puhányok, melyek a nevetséges békés utat akarják szorgalmazni. Mi változásokat akarunk, teljes változást, melynek végén egy új kor köszönt ránk, egy olyan kor, ahol nem minket tekintenek idegennek saját hazánkban, ahol nem mi vagyunk az üldözöttek, az elnyomottak! Egy olyan kor fog eljönni a valódi rendszer és államforma váltással, ahol a belőlünk, vagyis a mostani prédából vadász válik, s a mostani vadászból préda. Nem elégszünk meg kevesebbel, nem érdemes kevesebbért küzdeni, részcélokért, egyezségekért, koncért.

Felszabadítjuk hazánkat az idegenszívű rablóbandától, leszámolunk a hazaárulókkal!

Ezek a célok. A mi elveink, az elveink, melyek nem másíthatók meg! Nem kötünk kompromisszumot, nem érdekelnek a mézesmázos, nyugtatgató szólamok!

Mindenkinek el kell dönteni:

Velünk, vagy ellenünk!

Mert nincs más választás!