Egyenlősdi

Ezen olyan jókat szoktam mosolyogni, vagy épp vicsorgok egyet, az adott ügy és aktuális vérmérsékletem szerint válogatva meg a reakciót.

Igazából a vendégkönyvbe berakott -  s azóta törölt – program inspirált ezen iromány elkészítésére, mely ékesen bizonyítja, hogy olykor az embernek nagy haszna van az ellenfeleiből, akár még több, mint saját szövetségeseiből.

Szinte minden demokráciának nevezett rendszerben alapvető tétel, s a liberalizmusban is, hogy az emberek, pusztán létezési jogon egyenlők.

Alapvetően hibás, s mára bebizonyosodott a mögötte rejlő romboló erő is.

Ám előtt érdemes szólni arról, miért is hibás.

Ebben a materiális világban először szóljunk akkor az anyagról, vagyis magáról az emberi testről. Ugyebár nincs két teljesen egyforma ember. Az egyik erősebb, a másik ügyesebb, gyorsabb, vagy szebb, erősebb az immunrendszere, vagy épp jobban tűri a hideget.

Nincs két ember, akiknek ugyanazok a testi tulajdonságok jutottak volna, épp ez a csodálatos az életben, maga a változatosság. Amennyiben mégis akadna esetleg? Nos, akkor a kivétel erősíti a szabályt, mert a természet képes különböző kiindulópontokból (ősök, környezeti hatások, stb…) ugyanazt is létrehozni, ezzel bizonyítva a még nagyobb változatosságot.

Egyesek mondhatnák, hogy igen, tehát mégis egyenlők az emberek, hiszen, az egyik erősebb, de a másik gyorsabb, már csak méretei okán is, így valójában egyenlők, akár egy szerepjátékban, ahol eloszthatjuk a pontokat valaki jellemzőire, pontosan ugyanannyit, így létrehozva az egyenlőséget. Igen ám, csakhogy az élet egyrészt nem ilyen egyhangú, másrészt nem ilyen igazságos, valakinek több jut, valakinek kevesebb, no nem teljesen véletlenszerűen (ugye sok múlik a genetikán), de lényegében erről van szó.

Tehát a testi egyenlőség kilőve, mert senki ne mondja nekem, hogy egy erőtlen újszülött, aki egy-két napon belül meghal, az egyenlő, egy egészséges testsúlyú, erős csecsemővel. Tehát, ha visszanézünk a történelemben, akkor Spárta példája teljes igazolást nyer, ahol a gyengéktől való megszabadulás szokásjog volt. Sokak számára ez talán kegyetlennek tűnik, így utólag, de az ottani társadalom számára hasznos volt, mert megóvta a degenerációtól. Csak azok maradtak életben, akik érdemesek voltak rá, csak a kiemelkedett vérvonalak maradtak fenn.

Térjünk rá a szellemi vonalra, mely még jobban jellemez egy embert.

Ugyanis senki ne mondja nekem, hogy attól ember valaki, mert két keze, és két lába van, mert ez jellemző azért néhány élőlényre. Vagyis, aki azt mondja, hogy egy értelmi fogyatékos egyenértékű vele, nos, véleményem szerint annak is értelmi problémái vannak…

Senki ne mondja, hogy egy 60-as intelligencia szint egyenértékű a 100-assal. Senki ne mondja, hogy egy lusta ember egyenértékű egy szorgalmassal, de azt se, hogy az életben céltalanul lődörgő ugyanannyit ér, mint az az ember, akinek határozott céljai vannak az életben.

Ahogy láthatjuk, szellemi téren azért tágabb a kör, legalább annyit számít a személyiség, mint mindaz, amit születési jogon kapott.

Térjünk rá a társadalmi részre, pontosabban annak egy szegletére, mely jelen szempontból fontossággal bír.

A dolognak ez a része már sajnálatos, elvégre túlmutat a fenti kettőn, mindazon, ami természetes, s helyébe a mesterséges ügyek kerülnek. De mint fentebb is említettem, az élet korántsem igazságos.

Ugyanis bármit is próbálnak manapság elhitetni a világgal, korántsem mindegy, hogy valaki hová születik, milyen körülmények közé. Ebben a tekintetben is látszik, a világban, hiába az eltelt több ezer év, nincs igazi változás. Megváltoznak az elnevezések, a magyarázatok, de az alapokban majdnem teljességében ugyanúgy működik a világ.

Manapság is születnek emberek „nemesi” családokba, ugyanúgy, mint a „rabszolgák” közé. A kettő ugyanis éppúgy jelen van, mint néhány száz, vagy ezer éve, csak máshogy hívják.

Előbbit lehet mondani tőkésnek, gyárosnak, manapság már inkább szokás bankárnak, részvényesnek, elitnek, újgazdagnak, vagy más hasonlónak nevezni. Ha valaki ilyen helyre születik, akkor már születésétől fogva gazdag, ami egyre jobban fog látszódni, ahogy előrehalad a korban. Mindig lesz jó étel előtte, nem kell fagyoskodnia a magas fűtésdíj miatt, magas szintű alapítványi iskolákba járhat, amely egyenes továbblépési lehetőség, s előbb-utóbb igen sokat örököl, amit, ha csak szemernyi okossággal használ fel, akkor már még előbbre juthat.

Ezzel szemben, aki a „rabszolgák” közé születik, vagyis egyre modernebb nevükön zsellér, napszámos, bérmunkás, egyszerű alkalmazott, vagy épp munkanélküliek közé, annak alig van lehetősége. Fagyoskodik, a legolcsóbb, legtöbbször hosszútávon mérgező élelmiszereket kénytelen enni, sokszor egészségtelen környezetben él, s a rosszabb iskolák valamelyikébe kénytelen járni. Továbblépés? Azért a tandíj túl magas, nehezen, vagy sehogy sem képes ezt a háttere és ő maga biztosítani.

Az egyik előtt nagyrészt zárva a továbbjutás, a másik előtt teljesen nyitott, jobb-rosszabb körülmények, alapok, tehát hol is az egyenlőség?

Mert még, ha a fent említett testi-szellemi tulajdonságok volnának ebben a döntőek, akkor könnyebben belenyugodhatnánk, csakhogy nem így van. Mert senki ne mondja nekem, hogy 10.000.000 Ft-ból ugyanolyan könnyű 20.000.000-ót csinálni, mint 100.000 Ft-ból. Ilyen nagyságrendeknél pedig a tehetség jóval kevesebbet számít.

Ezen persze lehetne segíteni. Ez főleg az állam, ill. államokat összefogó szervezetek feladata lenne, mármint az, hogy, mivel eltörölni azért nem tudja, de legalább erősen csökkentse a különbségeket, s ezzel nem csak az igazságosság felé mozdulunk el, de társadalmi téren is százszor hasznosabb, elvégre, hogy csak egyet mondjak, vissza lehet szorítani a depressziót és más szellemi-fizikai betegségeket. (Erről több más írásomban is említés esik, s még fog is elég sokszor, mert elég fontos téma ahhoz, hogy írjak róla.)

Tehát, akkor nem gondolkozó liberálisok, hol is láttok ti egyenlőséget?

Ideje rátérni arra, hogy milyen szándékos káros hatásokat okoz az egyenlősdi egy adott társadalom tekintetében, különösen hosszútávon, hisz rövidtávon ez kevésbé látható.

A testi-szellemi vonal, itt kissé egybemosódik, míg a társadalmi kap a legnagyobb szerepet.

Ugyebár mindazok, akik testileg, szellemileg, esetleg mindkettőt illetően kiemelkednek az átlagból, s annál sokkalta jobban megelőzik a torzszülötteket, azok bármely értelmes társadalomban előrevallóbbak kellenének, hogy legyenek, a természet törvényei szerint.

Ezzel szemben ez az egyenlősdi elnyomja őket, s egyben jelentősen lassítja a hasznos haladás ütemét, szinte megszüntetve a természetes kiválasztódást. Vagyis bármilyen értelmes logikával ellentétben, a elmaradottabb, teljesítményben sokkal rosszabb személyeket részesíti előnyben, azokkal szemben, akik erősebbek, ügyesebbek, okosabbak, szorgalmasabbak. Ennek természetesen már rövidtávon is megvan a (nagyon is) káros eredménye, hosszabb távon pedig még inkább szembetűnő.

Ha összehasonlítjuk a jelenkor emberét akár csak az 500 évvel ezelőttivel, akkor éles különbségeket fedezünk fel. Vagyis a jelenkor embere sokkalta gyengébb testileg, legyen szó fizikai erőről, állóképességről, egészségről, Mi több szellemileg is, mert a mesterséges elbutításnak köszönhetően alig van jelen a gondolkodás, helyébe a lexikális tudás mennyisége lépett, vagyis már például csak nyomai vannak a józan paraszti észnek.

Tehát testi-szellemi degeneráció folyt, ez világos.

Ennek okai ugyan sokrétűek, de azt nyugodtan kijelentetjük, az okok mesterségesek.

Az egyik ilyen mesterséges gát az egyenlősdi, mely a fentiek alapján bizonyított téves elképzelést tekinti alapelvének, hogy az emberek egyenlők.

Vegyünk egy egyszerű hasonlatot a degenerációra, s az egyenlősdi logikátlanságára. Előre látom, hogy liberólis jogvédők százai kezdenének el hangosan tiltakozni, hazug erkölcsi elvekre hivatkozva a miatt, mely most következik.

Ugyanis a hasonlat szarvasmarha tenyésztésről szól. Tudom a támadás az lenne, hogy miért merem én az emberiséget (pontosabban inkább a fejlettnek hazudott világot) állatokhoz hasonlítani? Nos, azért, mert rendszertanilag az ember is csak egy állatfaj, ami helyénvaló, de a liberólisok, ha ezzel nem érte4nek egyet, akkor nyugodtan hazudhatják, hogy növény, vagy épp gomba, úgyis szokásuk ilyen átlátszó idiótaságokkal traktálni az embereket…

Tehát melyik szarvasmarhákat érdemesek arra, hogy szaporodjanak?

Nyilván azok, melyek több tejet adnak, több a húsuk, ellenállóbbak a környezeti hatásoknak, a betegségeknek, s más egyéb hasznos tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezzel szemben, melyek gyengébbek, azokat nem tenyésztik tovább, mert nem érdemes, egy érdem állományt akarnak, nem pedig az ellentétét. Nem is hirdetik azt, hogy a szarvasmarhák egyenlők lennének, mert hallgatnak a józan észre.

Akkor nézzük csak meg, hogy az emberiségnél mi folyik?

Pont a józan ész ellenkezője, vagyis ez a téves eszme, az egyenlősdi áthatja, melynek eredménye a folyamatos degeneráció, hiszen a legméltatlanabb egyedek is továbbörökítik magukat.

Ugyebár a liberólisok, jogvédők, meg egyéb csökkent értelmi képességű személyek össze-vissza szörnyülködnek a III. Birodalom eszméin, holott igaz, sok hibája mellett, azért tudott több érdemi elvet is felmutatni. Ezek közül az egyik volt a maga a kiemelkedettség és alsóbbrendű lények elmélete. (No persze voltak benne hiányosságok, hiszen ez népekre nehezen értelmezhető, inkább személyekre, és kisebb csoportokra.) Tehát nem kifejezetten a fajelméletre célzok, hanem inkább annak mellékvágányaira. Többek között az SS sorozási elveire, melyek igen szigorúak voltak, még a háború vége felé is, vagy arra az elvre, hogy ami nem pusztít el, az csak erősebbi tesz. Említhetjük azonban Hitler beszédeinek/ gondolatainak bizonyos részeit is. Olyanokra gondolok, mint azon érv, hogy a csimpánzok összeverik azon társaikat, akik nem illenek a közösségbe, így megtisztítva azt.

Vagy egy közismertebbre: „… az életösztön végső fokon le fogja dönteni az egyének úgynevezett humanizmusának esztelen korlátait, hogy helyet adjon a természet humanizmusának, amely megsemmisíti a gyengét, és helyébe az erőst állítja …”

Manapság a III. Birodalom elveinek hibáitól (leginkább a tudománytalan részektől) megtisztulva egy új mozgalom képvisel hasonló elvet, a Tiszta Szál Hívei. A szervezet Svájcban alakult a 80’-as évek végén, s egyre fejlődik, szinte párhuzamosan a genetika tudományának fejlődésével.  Alapítói szinte mind tudósok voltak, s manapság is ők alkotják a döntő többséget. A szervezet nem politizál, de fellép minden mesterségesen gerjesztett degenerálódással szemben, így gyakorlatilag ellentétben áll a neoliberalizmussal. A gond vele főként abban rejlik, hogy megoldási javaslatai nagyrészt szintén mesterségesek, melyhez a tudományt (pl. génmanipulálás) hívná segítségül.

Tehát összegzésként:

Nincs egyenlőség, sem az embereket, sem más fajokat illetően.

Az emberiség a mesterségesen intézkedések, s hibás elvek (pl. minden ember egyenlő) folytán, az eltelt évszázadok alatt jelentősen degenerálódott testileg-szellemileg.

Ezen helyzet megoldása csak úgy lehetséges, ha visszatérünk a természet törvényeihez, mely szerint csak a méltók maradhatnak fenn, az alsóbbrendűeknek el kell buknia, vagy legalábbis nem szabad továbbörökíteniük magukat, hozzájárulva ezzel a degenerációhoz.

Babilon5