Őrültek és reform

Különös időszak ez, a módszerváltás óta. Mikor megváltozik a szavak értelme/ jelentése, más szinonimákat kapnak. A nemzeti (no nem a nemzeti radikális) oldal kifejezés egyenértékű lett a birkanyájjal, az átalakítás a leépítéssel, a reform pedig mindennek a rosszra fordulásával.

Ez utóbbi zajlik egyre az egészségügyben Gyilkos Ágnes és az SZDSZ uralma alatt is.

Ezúttal kifejezetten a pszichiátriára térnék ki, az egészségügy azon részére, melyet szinte megszüntettek azt elmúlt pár évben.

Ezen írás ihletője egy a közelmúltban történt eset, mikor az egyik kórházra rátestált pszichiátria osztályon egy beteg összeverte szobatársát, aki belehalt sérüléseibe. Az eset alig egy nappal az után történt, hogy a beteg több alkalommal megfenyegette hasonlóval társait, ill. az ápolókat. A kórház értesítette a rendőrséget, akik ki is érkeztek a helyszínre, de nem tehettek semmit, hiszen nem történt bűncselekmény… (Íme a jogrendszer csődjének egyik mutatója.)

Gyakorlatilag ennek hatására szivárogtak ki a katasztrofális állapotokra utaló információk, úgy általában a pszichiátriákat illetően.

Többek között olyanok, hogy a dühöngő beteget nem lehet gumiszobába zárni, mert olyan nincs, de még elkülönítő sem. Továbbá lekötözni (ágyához) sem lehet a hatályos jogszabályok szerint 2, azaz két óránál tovább (hiszen jogai vannak :P). Nincs elég nyugtató, hogy az ehhez hasonló eseteket meg lehessen előzni, az ápolóknak nem állnak rendelkezésére kényszerítő eszközök, A kényszerzubbony is tiltott… Vagyis nem a rendőrség az egyetlen, aki nem tehet semmit, ha egy erősen agresszióra hajlamos beteg tombolását kellene megelőzni, hanem a kórházak is tehetetlenek ezzel kapcsolatban (is)… (Nesze neked bűnmegelőzés…)

Egy éve a különböző pszichiátriai intézmények bezárását illetően még attól lehetett tartani, hogy az őrültek ellepik az utcákat (ami igaz is), ill. nem kerülnek a még szabadon lévők elzárásra. Most az új információk tükrében a helyzet annyit változott, hogy már a kórházakat is fenyegetik, ottani betegeket (ugyebár nem csak a pszichikai problémákkal küzdőket, hanem mindenkit, az összevonásoknak „hála”) és a személyzetet egyaránt.

A fentiekkel kapcsolatban messze nem azt kívánom támogatni, hogy minden pszichés problémával küzdő beteget agyonnyugtatózva, gumiszobában kellene tartani, rendszeresítve egyenruhaként rajtuk a kényszerzubbonyt és sokkolóval járőröző izompacsirta ápolókkal kellene felügyelni rájuk, de a jelen állapotok legalább ennyire károsak.

A tényt mindenesetre megállapíthatjuk a jelen állapotokból:

Sem a Parlamentben ülő senkiházik, sem a jogalkotásba beleszólni képes személyek nem képesek és/vagy nem akarnak normálisnak nevezhető állapotokat teremteni sehol.

Babilon5